Argosz tüllfátylán
Bayer Béla hatalmas invencióval, ehhez méltó nyelvi erővel, igen gazdag motívum- és metaforakészlettel, kidolgozott formakultúrával versel; és miközben gondosan kerül mindenfajta modernkedést és extravaganciát, aközben ízig-vérig modern költő, hiszen különös érzékenységgel közelít az emberi korokhoz. Korokhoz - tehát korántsem csak a maga jelenéhez, de a múlthoz és a kozmikus végtelenséghez egyaránt. Ilyen múltba forduló és égre néző, elmúlt ezredéveket idéző verseiből állította össze ezt a kötetét, melyet akár antik poéta művének is tarthatnánk. A klasszikus antikvitás témáit és metrumait idézik - a címhez méltó leheletfinom költemények, és a horatiusi csiszoltságot is, pl. így: "Szappanfű mosdatta útszegély, / mécsvirág szüremlő könnye, / hóperjén hamvazó szenvedély / záloga lobban a gyöpre" (Flóra); vagy: "A leánykaszobor kebleit / szellő bizsergeti, / repkények kéklő vágyai / kacsintanak neki" (Kamaszcipőben) és még tovább: "Vadszeder közt alkonyi fény illan, / Tornyok árnya ír porba keresztet" (Hullámhossz). A kötet teli van leheletfinom megfigyelések érzékeny leképezéseivel; a költő nem egyszerűen impresszionista, nem pusztán engedi magába áramlani a benyomásokat, de valamilyen fölfokozott szenzibilitással megsokszorozza élményeinek lelki hatását - és ezt, a miniatúrák kidolgozottságára emlékeztető, precízen árnyalt és finoman színezett világot - pontosabban ennek lelki nyomatát - tárja olvasója elé (Időző; Nyárszonett; Notturno; Idill; Magam stb.). Nemcsak költői modorában, eszköztárában nyilvánul meg az antikvitás iránti rajongása, hanem témaválasztásában, motívumaiban is a klasszikus ókor és a mediterráneum idéződik meg (Orpheuszi; Anziksz; Melina; Körtánc; Borvigasz stb.). Szépség és mámor, az örömök bölcs élvezete hullámzik klasszikus lejtésű soraiban, melyek minden elemükben a végső tökélyre csiszoltság szépségét hordozzák. Mirtuszkoszorúk, finom borok zamata, fűszeres illatok, gyönyörű leányok, idilli tájak jelennek meg Bayer Béla, az újkori "poeta doctus" verseiben. Az olvasó a szépség olyan tobzódásának lehet tanúja, amely már időtlenné teszi a műveket, e szférában megszűnik múlt és jelen, az örök szépségek ideje ez. Érett dalformában árad a kötetből ez a ma már jószerével ismeretlen életérzés, motivika és stílus - a klasszikus értékeket kereső olvasók nagy örömére.