Prométheusz húga
Bayer Béla tudatosan kidolgozott és természetes módon kifinomult költő világát az intellektuális-asszociatív látás, illetve a szinte eruptív nyelvi erő, a rendkívüli metafora- és képgazdagság jellemzi. A látványok, érzetek és élmények szinte azonnal az elvonatkoztatás magasába emelkednek, így belsővé avatva jelennek meg a versekben. Ilyen módon leíró sorai is az invenciózusság és az átértelmezettség hatását keltik az olvasóban. E kötetének versei csak megerősítik a korábban kialakult Bayer-képet, ami talán mégis újdonság, az az, hogy ezúttal még árnyalatosabb, finomabb, lebegőbb - mondhatnánk: "klasszikusabb" - lett a versbeszéde. Motívumainak és stíljének gazdagságát jól jelzi, milyen sokféleképp ír a szerelemről: mint képzelgő diák (Menedék), mint a nagy érzésre rácsodálkozó ifjú (Kérdés), mint kéjvágyó férfi (Áldozó). Képisége, nyelvi ereje mégis táj- és természeti tárgyú verseiben ragyog fel leglátványosabban (Térköz; Impromtu; Már, már; Szíkes stb.), amelyek - természetesen - nem leíró költemények, hanem a tájban az embert, a lelket láttató darabok: "Fenyő pikákról dér penész / pereg a posztumusz avarra, / hitünk jászolán hó miséz, / sebeinket betakarja" (Advent). Bayer Béla csak kevesekhez hasonlíthatóan lelkesíti át a világ látványait, csak a legnagyobbakhoz foghatóan láttatja a természeti tájban az emberi tartalmakat. És mindezt valami egészen különös hatású képteremtő erővel teszi, például így: "Az idő varsáiban pillanat verdes"; "Jegenyék ölelik hajnallá az éjszakát"; "Isteni lehelet páráll a tájon" és így tovább. Vagyis még kimerevített, állóképei is spirituálisak, ilyenformán dinamikusak és hatalmas képzelőerővel, asszociatív hatással görögnek sorról sorra, strófáról strófára, mindvégig kitartva az elégikus érzelmi készenlét és a pontos természetábrázolás szimmetriája mellett. Ismert, hogy Bayer Béla németül is alkotó költő, úgyszólván természetes hát, hogy műfordításainak csokrát is közreadja, mindenekelőtt német klasszikusoktól (Goethe, Rilke, Eduard Mörike, Joachim Ringelnatz) és kortársaktól (mint Heinz Kahlau, Eduard Kucharek, Josef Michaelis, Holger Hase) való verseket. Bár a kiválasztott alkotók sokfélék, az mindenképpen közös vonásuk, hogy intellektuálisak és veretesen kifinomult versvilágot fémjeleznek. - Minden versértő, versszerető olvasónak jó szívvel ajánlható kötet.