Tavirózsa
„A kéktől az az érzete az embernek, hogy ez a könyv színes. Aztán végigolvasva a jókedvű versikéket, kiderül, hogy tényleg. Nem egy rózsaszínű álomvilágba kalauzolja a szerző az apróbb s nagyobb utasokat, hanem oda, ahol „Három szárcsa szárnya árnya terül sásra, szittyószárra” és Alkonyi ég homlokára csillag ül. Ezüst rétek palástjára csönd terül”.
Kék versikék. Legtöbbjének ihletője a természet. A kivételek egyike a Bohóc, mely az aréna hangulatát írja le, a boglyas hajú mulattató színrelépésekor. Az a bizonyos „könnycsurgató tréfa”, amiről annakidején Chaplin is beszélt., jellemző Bayer Béla egész munkásságára.
Boldogítani akkor is, ha komisz a világ, ha kínkeservesek a hétköznapok, ha „zord a harc”, ha izzadságszagú a verseny. Drámai helyzetben is nevettetni, vicceket mesélni a lövészárkokban, a kórtermekben, a nemlét előszobájában.. Szeretetre méltóan mulattatni. Megtalálni a hangot. Ez az, ami megtanulhatattlan. Ez az, amire születni kell.”
Wessely Gábor: A kék színű Tavirózsa, Tolna megyei Népújság
„A költő nem csak az tudja, amit nem lehet megtanulni, de azt is, amit nem lehet tudni.”
Somlyó György